Boldogság vagy mégsem?
Nem írtam az utóbbi időben, nem is volt túl sok kedvem, se humorom hozzá,de minden esetre most írok, lehet hogy a heti utolsó bejegyzést, jövőhéten meg nem tudom mi lesz, talán a gólyatábort összefoglalom, vagy nem. Mivel elég rég nem írtam már, így kezdenem az előző héttel. Azthiszem teljesen felcsigázott a tény, hogy van, akinek még fontos vagyok. Igen, és én imádom ezt az embert, bár vannak nagyobb kisebb hibái, de én még azokat is szeretem. Nem nagyon akarom elveszíteni, de nem tudom, hogy ebből a kapcoslatból mi fog kisülni, de úgy érzem, hogy egyszerre túl sokat beszéltünk és már közös témánk sem nagyon van, így is beszélünk még, csak telnek úgy el órák, hogy kussol az egész. Nem baj, minden esetre tegnap skypeoltam vele, és zabálom azt a vigyori fejét:3. Aztán áttérnék még arra is, hogy előző héten megvettük a bőröndöt, jó nagy, de szerintem nem lsz elég a cuccomnak,mert túl sok mindent viszek koleszba. Aztán Watermelon te kérdezted, hogy milyen az új táskám. Igazából egyáltalán nem új, hanem még anyué volt régen. Bőr, és elég tágas, de nem kell nagyon nagynak lennie, hiszen alig kell cipelnem majd a koli és az iskola épülete között. Feldobom majd lánccal, meg kitűzőkkel meg minden olyan dologgalamit szeretek.:) Oh, azt pedig el is felejtettem, hogy vettem egy tök tuti Misfits-es pólót, csak az a baj, hogy annyira bő rám, hogy már jobban nem is lehetne. De ez most nem tör le, akkor is hordani fogom! Na de akkor most áttérnék erre a hétre. Kimentem többször is L-vel a városba, jégkásáztunk,csipszeztünk, és beszélgettük életünk nagy problémáit. Furcsa, régen nem nagyon értettük meg egymást, de most teljesen ugyan olyan vágányon van az életünk, ugyan olyan helyzetben van,mint én. Jöjjön most az augusztus 20-a. Nem terveztem, hogy megyek tüzijátékot nézni, mert nem volt, aki elkisérjen. Ám épp megfürdöttem, és még törcsiben voltam,mikor hívott L, hogy jön felén, menjünk tüzijátékot nézni. Heroskodtam egy kicsit, 10 perc alatt teljesen harci díszbe vágtam magam, pedig ennyi idő soha nem elég főleg most, hogy vizes voltam. Nem baj, elmentünk. A tüzijáték nekem teljesen semleges volt, csak most volt kire gondolnom. Jobb lett volna vele nézni, hát persze, de ez sehogy nem jöhetett volna össze. Végülis negyed 12kor értem haza. Szép volt, elmúlt. Azúta voltam kint megint vele a városban. Voltam futni is többször is, de semmit nem segít már, nem tudom, hogy miért. Legalább egészségeseb vagyok, ha csak egy kicsivel is. Ez meg pedig már a tegnapi nap.. Elmentünk orvoshoz tesómmal, hogy igazolást kérjünk, hogy nem vagyunk fertőző betegek, mert kell a koleszba.. Hát szerintem elég fertőző a hülyeségem, de ők tudják:D. Most áttérek a mai napra. 6 és 7 óra között ébredhettem, nem is tudom már, minden esetre nem tudtam aludni, egyre jobban stresszelek. 9 felé elkezdtem takarítani, és végülis d.u 7 felé fejeztem be. Nem volt kedvem, meg semmi, de már rend és tisztaság van végre, és szét sem pakolok már. Elgondolkodtam, hogy már csak 3-4 nap, hogy itthon vagyok, abból 1 lett volna rendes, hogy punnyadhatok, de közbejött valami, így holnap is takarítok. Vasárnap megyek mamámhoz, hétfőn pakolok g. táborba, kedden kardiológia, illetve jól felszerelem magam ruhával, mert kell. Szerdától péntekig tábor, szombaton itthon vagyok, de készülni kell vasárnapra, mert akkor meg beköltözés a koleszba, és hamar megyünk majd, mert tesómnak d.e kell beköltözni, nekem szerencsére csak d.u. De most visszatértve a táborhoz. Meg van, hogy kikkel leszek. Az egyik lány nagyon szimpatikus, ugyan olyan szinte mint én, és ugyan azt éljük/éltük át. Vele megyek a táborba is, mert egy busszal megyünk, illetve haza is együtt jövünk. Koleszban is egy szobában leszünk, ő az egyetlen akivel már nagyon jól összehaverkodtam és nagyon birom!:D Van még egy lány, akivel így elkezdtem beszélgetni, vele is megvan a közös hang, de még nem annyira ismerem őt. Megkérdezte, hogy lehet e velem koliba, én meg miért is utasítottam volna el? Szóval így eddig hárman leszünk, de G ezt még nem tudja. Az is egy történet lesz, az biztos. Valamennyire várom már, valamennyire nem. Nem tudom, nem akarom nagyon, hogy lássák, hogy milyen vagyok. Mert az csak egy dolog, hogy képen szép, de amúgy meg alacsony és duci másokhoz képest. Valahogy majd lesz.:)
|
Köszi, hogy leírtad a kedvemért:))