Oké, ezer meg egy éve nem voltam. De fel kellett emészteni a történteket.. Akit akkori jelen pillnanatban mindennél jobban szerettem összejött valakivel, és hirtelen két idegen lett belőlünk. Ő kitörölt ismerősei közül, én meg kitöröltem mindent, ami vele kapcsolatos. Tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ez felemésszen. Még is megtette. Elkezdtem szívni a cigit, de nem szívesen.. Lenyugtatott... Hirtelen megint depressziós lettem, mikor kezdett minden javulni. De valahogy, továbbléptem. Jött 2 ember az életembe.. Az egyikre mindig csak úgy tekintettem, mint egy barát, de szerinte ő nem így tekintett rám. Megbántottam azzal, hogy a másik emberrel összejöttem. Nem akartam megbántani, és most ezen rágom magam. Minthogy végre a jól kiérdemelt boldogsággal törődnék. Nem, nem érzem így magam. Olyan fura érzés.. Lehet, hogy ez nem az én műfajom, nem tudom.. Lassan vége a szünetnek, és ahhoz képest semmit nem csináltam, mert szinte itthon sem voltam, végre. Ja, és már a hajam is rövid, mert levágattam. Új haj, valami új kezdete. ÉS tényleg.
Minden esetre ha van még olyan hülye aki ezt olvassa rajtam kívül, annak írnám, hogy még élek, csak nincs kedvem írni ide, csak nagyon néha, ha meg írok is nem kell ennél többet várni.