Ennek a bejegyzés címnek nincs semmi különösebb mondanivalója, de most így érzem magam. Olyan, mintha ezer lócsorda végigtaposott volna rajtam. Nagyon nyomott vagyok/voltam egész nap. Pár perce ittam ásványvizet, és megpusztulok, hogy attól is fáj a gyomrom, annyira király! Na de nem sajnáltatom magam. Írtam még fel ötletesek, hogy miről is tudnék írni. Az csak egy dolog, hogy a címek megvannak. A gondok ott kezdődnek, hogy hiába kezdem el írni a tartalmat, a felénél abbahagyom, mert nem tudok mit írni. Ezt nevezném ihlet hiánynak, mert az. Egyszer majd mikor elmúlt akkor írok sok mindent, amivel szeretek foglalkozni, és szórakoztat. De mostanában nem vagyok olyan hangulatomban, pedig semmi okom arra, hogy valami bajom legyen. Vagyis van, de az csak csekély. Jó, leírom inkább, nem fogom magamban tartani. Még iskola időben volt úgy nevezett 2 'legjobb barátnőm'. Akkor még volt.. de mióta nincs iskola úgy érzem, hogy találtak mást helyettem.. Ha én nem keresem őket, akkor nem beszélünk. Persze eleinte írtam egy héten többször is, de ma már nem írok. Elég makacs vagyok ilyen téren, de az mi, hogy mindig annyit beszéltünk, úgy éreztem, hogy bízhatok bennük, most pedig, hogy nyár van nem beszélünk, ha én nem keresem őket? Nálam már betelt a pohár. Van annyi önbecsülésem, hogy ne én legyek az, akit érdekelnek mások gondjai.Mert nem érdekelnek.. És ezúttal már lemondtam róluk. Vagyis nem tudom teljesen kijelenteni, hogy lemondtam, mert ilyen fontos embereket nem lehet csak úgy otthagyni, ez olyan, mintha a szivemből leszakítanának egy darabit, amiből már amúgy is már lassan nincs is semmi. Aztán volt egy legjobb fiú barátom a lányok mellett.. Vagyis annak bírtam volna nevezni. Ő viszont más volt.. vele nem nagyon osztottam meg dolgokat, mert tudtam, hogy milyen volt. Ha volt egy kis vitánk is már ment tovább, és mondta el mindenkinek. Ezt az egy tulajdonságát nem bírtam benne, ja meg persze azt, hogy mikor csak lehetett kibeszélte az adott személyeket akiket éppen utált. Persze én ebbe soha nem folytam bele, mert nem érdekeltek ezek a csökönyös hülye problémái, meg persze nem is érdekelt, hogy mi kínja van azokkal az emberekkel, akikkel amúgy sem beszéltem.. Mióta nyár van, vagyis pontosan ballagás óta, vagy inkább a városi búcsú óta annyit nem beszéltünk, hogy szia. De a legjobb mégis az egészben, hogy azt vettem észre, hogy facebookon olyan dolgokat osztogat meg, amivel feldühít. Ezt olyan értelemben, hogy akiket mindig kibeszélt, és elhordott mindennek és mindenkinek azzal van jóba, és ők lettek az új puszipajtások. Oké, ezért persze nem nagyon lehet haragudni, meg felesleges is, de azért egy kicsit nem esik valami túl jól ez az egész dolog. De nem csak nekem, hanem barátnőmnek se, akivel még azóta tartom a kapcsolatot, szinte az egyetlennel. (Vele járok minden nap futni) De meg mondom barátomnak (inkább haver), mikor új iskolában kezdünk (mert majdnem egy helyre fogunk járni, és egy busszal is megyünk, meg a koli is közel lesz), hogy egész nyáron le se szart, annyit sem mondott, hogy bazdmeg akkor mostmár ne jöjjön oda hozzám jópofizni, mert nekem elég. Elég a kamu barátokból és mások hülyeségeiből. Inkább vagyok egyedül, amit persze nagyon nehéz kimondani, de most úgy érzem magam. Egyedül, teljesen elhagyva.. De persze az életben mindig vannak rossz és jó napok/dolgok egyaránt, meg még fiatal vagyok, hosszú út áll előttem, ami persze csak mint egy pillanat úgy el fog telni.