Még mindig, továbbra is képtelen vagyok az alvásra, de még is mi a frázért? Talán, mert meleg van, vagy esetleg pörög az agyam egy bizonyos témán? Esetleg mindkettő? Talán az utolsó lenne a helyes kérdés. Nem tudom, de régeb elaludtam 2 perc alatt, mostanra néha az egy óra sem elég. Ez csak egy dolog lenne, de későn fekszek le, és túl korán kelek, és energiám sincs. Azt hiszem, hogy így előbb-utóbb kikészülök, és depresszióba esek. Ez a dolog eléggé jellemző rám, de inkább nem folynék bele ebbe a témába. Majdnem röpke 2 hét van hátra gólyatáborig, nem tudom, hogy mi lesz. Az biztos, hogy előre félek. Jó, mondjuk persze elég gyorsan oldódok új emberek között, de akkor is. Elég furcsa fazonok vannak ott. Mind egy, valahogy majd lesz. Bár eléggé utálom a táborokat. Nem a társaság miatt, hanem azért, mert nem csinálhatom azt, amit akarok, mert mindig a kötelező programokra köteleznek. (ez elég értelmes volt) Én meg nem vagyok az az ember, akit csak így lehet csicskáztatni, ha a helyzet úgy adódik, de nem akarok rögtön már a normális megismerkedés előtt hisztisnek látszani, mert amúgy meg nem vagyok az, csak nagyon néha, ha rámjön. De most még is miről papolok én itt? Nem is tudom... Jövő héten, ha minden igaz szerdán megyünk el d.u Egerbe, jujj de jó.Főleg, ha drága tesóm kiakad valamin, mint általában. Amúgy publikáltam az oldalt, a 3. oldalon a keresőben megtalálható vagyok. De ez most nem is ide tartozik. SEBAJ. Ma leesett valami. Megint közel engedtem magamhoz egy olyan személyt, akit egyáltalán nem kellett volna, és ha elmegy innen, messzire szerintem beszélni se fogunk többet. Pedig nem tudom, utálom ezt az érzést. Magány, szomorúság és egyszerre bűntodat is. Úgy találkoznék vele, de ő valahogy visszautasító. Vagyis nem annyira, ezt nem igazán tudnám elmagyarázni. Még el is döntöttem ma egy bizonyos dolgot. Ki akarok feküdni az út közepére, és nézni a hullócsillagokat az éjszakai órákban. De egyedül semmi nem jó, ahhoz meg még egy kicsit kicsi vagyok, hogy ez miatt elmenjek valakihez. Na, vagyis nem valakihez, hanem inkább valahova, valakivel. Az ötlet akkor jött, mikor valaki Facebookra kiposztolta ezt : LINK Én is részese akarok végre valami olyannak lenni, ami ingyen van, még is csodálatos, gyönyörű és tökéletes. Ha én már nem lehetek az, soha. De végre van már valami jó hír is ebben a kigyulladásra alkalmas héten. Jön végre a hideg, vagy inkább nem végre? Nem tudom, hogy ide mikorra ér el rendesen, de remélem a futásos napjaimat nem fogja hazavágni, mert akkor megpusztulok, de nem csak én. Erről eszembe jutva, az meg mi, hogy én még nem voltam a nyáron strandon. Jó, persze a Balatonnál fürdöttem a vízben de az mégsem rendes strand. Végülis megigértettem magammal tanévzáró után, hogy nem leszek itthon meg stb., de ez még sem jött össze. Nincsenek olyan emberek a környezetemben akik jönnének. Talán egy néhány, de őket se nagyon csipázom. Ez most egy kurva gyors témaváltás volt, de jön még egy. Pestre akarok menni augusztus 20.-án megnézni a tüzijátékot az egyik hídról, aztán elmenni ingyenes Ákos koncertre. Szeretnék valaki fontos személlyel elmenni, de ő csak kb. szarik rám, és inkább nem is idegesítem magam.Most ezt leírva úgy érzem, hogy igazán véget érhetne a nyár. Egyszerűen borzalmas visszagondolni, és visszanézni a régi üzeneteket. De már elengedtem, el kellett, hogy engedjem. Szóval valamelyik nap, nem is olyan régen, amikor nem tudtam aludni kitöröltem az üzeneteket a telefonomból, még a hívásokat is. Kivéve egyet, a legelsőt. Emlékezni akarok arra az időpontra. De mégis, az egyik legfontosabbat is kitöröltem, de az máj. 19-én lett elküldve. Emlékszek rá, pedig nem akarok. Ki akarok mindent törölni a fejemből. Vagyis nem mindent, csak az olyan dolgokat amiket meg igértem, és amit ő 'igért'. De ez sajnos nem fog menni, mert meghatározó tényező volt egy-két hónapomba.. De azóta már eltelt két hónap, és sehol semmi. Remélem gyorsan eltelik ez is. Nem azért, mert nem szeretem a nyarat, hanem azért, mert rá emlékeztet, és kurvára fáj. De egyszer elmúlik, minthogy minden. Csak jönnie kell egy bizonyos valakinek, aki elfeledteti velem. Jött is már egy-két ember, de végül mindig az lesz a vége, hogy ott leszek hagyva.. Nem tudom miért, talán az én hibám, talán csak szimplán megunnak, nem tudom. Erre szeretnék leginkább választkapni. Az a sok miért? Persze, ezt most így elolvasva elég kuszának tűnik, de én értem. Mondjuk ha van olyan, aki elolvassa. Nem vágyok most semmi másra, csak egy kutya mentes övezetre az udvaron, vagy talán valami jó kis eldugott, még is látható helyen lévő kullancs és bogár mentes helyre, egy cigire és egy hideg sörre, meg valami jó zenére. Bár nem cigizek, most valahogy még is jól esne. Jó lenne kiülni valahova egy plédre és a fűre, de nincs hova. Meg persze félek egyedül a sötétben. Vagyis nem azért, mert ijesztő, hanem utálok egyedül lenni egy jó helyen, ja meg persze, mert félek a bogaraktól. Azt hiszem, hogy ez egy elég gyászos bejegyzés lett, sőt.. De ki kellet adnom ezeket a dolgokat magamból, mert nem hagynak aludni, és szerintem ezután sem fognak. Most jönne az, hogy áttérek arra, hogy mi történt az utóbbi két napban. DE nem fogok áttérni. Mert ugyan azok a semleges közömbös dolgok, mint eddig. Talán hétfőn megint nem leszek itthon található, talán igen,még én sem tudom. Szeretek előre tervezni, de most semmihez nincs kedvem. Már 20 perce írom ezt a bejegyzést, és semmi érdekfeszítő nincs benne, csak sajnáltatom magam. Pedig utálom ezt, nem szeretem. De egyszerűen ezt most már ki kellett írnom magamból, mert nincs olyan személy, akinek elmondhatnám.
Egy szó, mint száz most én ezt szerintem befejezném, nincs más mondandóm. Vagyis lenne még, de így is elég furcsa ez a bejegyzés, meg talán kicsit hosszúra is sikeredett, de aki tényleg olvassa a blogomat, annak ezer köszönet!:)


Kifogástalanul is, ez most tükröz mindent.