Még élek de a lelkem attól még halott
Nem akarok már megint csak a sok szarságról írni, szóval nem is fogok. Ez a zene kurvára illik most a helyzetemhez. Semmi nem jön össze, egyre inkább magamra vagyok utalva, és utálom ezt. Legszívesebben újrakezdenek mindent, de nem így. Minden esetre új osztály, új közösség, új város. A változást várom, de szerintem nem lesz semmi sem jobb. Tudom, régen írtam már rendes bejegyzést, de nem is nagyon tudok, mert mindig ugyan azok az unalmas dolgok vannak. Tegnap (hétfőn) barátnőmmel néztünk csillagokat, összesen amit biztosra meg tudtam számolni 18 volt, és nem tudtam semmit kívánni. Egyszerűen semmit.. Meg nem is hiszek ilyen hülyeségekben, de most egy kis remény kellene, egy újrakezdés, de tudom, hogy nem lesz semmi. Összevesztem B.-vel. Vagyis nem igazán mondanám összeveszésnek, csak elmondtam a véleményemet, és jelenleg nem érdekel, hogy mi van a kapcsolatunkkal. Semmihez nincs kedvem, jól jönne egy ember aki mindent megváltoztat, és jó felé terel, de nem tudom, ekkora csodák már nincsenek ebben az elbaszott világban.
(nincs kiemelés, gomen)
|