Csapjunk a... lecsóba.
Már 2014. augusztus elseje van. El sem hiszem, hogy milyen gyorsan telik az idő. Fogalmam sincs, hogy mikor írtam utoljára, de most van kedvem hozzá, mivel még élek. Nagyon sok dolog történt. De akkor kezdjük is a legelején. 2013. szeptember - elkezdődik az iskola, és furcsa, mert nincs megszokva ez a körberajongás, mindenki mindenkivel ismerkedik. 2013. október - őszi szünet van végre, megismerkedek egy fiúval, aki később a barátom lesz. Minden szép és jó 1-2 hónapig, aztán egyszer csak kezdődnek a folytonos viták, hogy megcsal, hogy depressziós leszek, hogy kárt teszek magamban, hogy alvászavarban szenvedek, hogy elég csúnyán rászokok a dohányzásra. 2014. május - fél év, és két hét után szakítok vele. Furcsa, fél évesek voltunk, és egy 'boldog fél évet' nem lökött volna oda, és egy köszönömöt sem lökött oda azért, amit meg tettem érte. Szakításunk után 2 napra össze jött barátnőmmel, de ő mennyire szeret engem. Már nem vagyunk együtt, de beszélünk (ami mára megszűnt), szörnyen megbánt, ismét depressziós leszek egyre jobban, és mégjobban kárt teszek magamban. Egy olyan ember miatt, aki sem érdemelte soha. 2014. június - vége az iskolának, évzáró, és már csak a 2 hét gyakorlat hiányzik. Összejövök egy másik fiúval, aki már 2 évvel ezelőtt is tetszett, és én is neki. Volt barátom ráébred, hogy mi is történt a mi kapcsolattunkal, és próbál megint tönkre tenni, megint sok stressz. 2014. július - 1 hónaposak vagyunk barátommal, és egyszerűen tökéletes. Nem találkoztam még olyan emberrel, akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk, aki ugyan olyan lüke mint én, aki tényleg annyira de annyira imádnivaló, aki egyszerűen tényleg tökéletes - számomra. 2014. augusztus 1. - a mai nap. Nem sokára (pontosan 1 hónap) kezdődik az iskola, és már várom, mert hiányoznak a kis balfaszaim. Nem szeretem az iskolát, vagyis de, csak tanulni nem, de a társaságot, és azt hogy vannak ellenségeim - azt imádom (mondhatni.) / Rövidebben, tömörebben nem is bírtam volna ezt szerintem leírni./
És akkor pár szóban a nyárról. Vége az iskolának, letudva a két hét gyakorlat. Lassan a közösségi munka is. Voltam már eddig Komáromban, Székesfehérváron, Agárdon, Budapesten 2x is.
Tervezek (ünk) menni:
- Szolnok (és környéke)
- Budapest
- Eger ( kresz vizsga - persze nem nekem )
- Kárpátia konci - VELE
Aztán még tervezek festeni a szobámban, kapok egy gardrób szekrényt, és egy francia ágyat. Végre rendes ágy, el sem hiszem.
Nincsenek olyan túlzottan unalmas napjaim, mert ez a nyár most nagyon össze jött. Most nagyon jól érzem magam, hála 1-2 embernek. Végre mondhatom azt, hogy boldog vagyok. (még)
Na ennyi lett volna, csak gondoltam jelentkezek picikét, rakok ki egy kicsit más kinézetet, és írok már, mert néha azért kellene.
|